FIGYELEM! Az alábbi leírást szerzői jog védi, tilos máshol megjeleníteni, letölthetővé tenni akár részben, akár egészben előzetes írásbeli engedély nélkül!
Ahogy az előző részben írtam, most zordabb körülmények között folytatjuk sorozatunkat. Töltsük be Spandau-t, rakjuk le az SD92 buszt a pályára Freudstr. végállomáshoz, majd állítsuk be az időt 4:15-re, az időjárást pedig ‘Hózápor’-ra! Amint becsuktuk az ablakot, megelevenedik a táj, minden fehér, odakint szálldogálnak a hópelyhek. A külső hőmérséklet nulla fok alatt, nem kimondottan baráti időjárás. Buszunkban a hőfok rohamosan csökken, ezt mi sem fogjuk sokáig bírni, nem hogy pólóban szaladgáló utasaink!
Nosza, indítsuk be a fűtést!
A képen 1.-el jelölt karok közül a piros színűt húzzuk fel az egérrel felső állásba, majd a 2. csoportban található szabályzó (tekerő) segítségével állíthatjuk be a fűtés intenzitását. A szabályzó melletti nyomógombok különálló fűtéseket kapcsolnak, nagy hidegben szükség lesz rájuk, kapcsoljuk be! A buszban lassan emelkedni kezd a hőmérséklet, amelynek változását minden buszban megtalálható digitális kijelzőn követhetjük nyomon.
Korábbi SD200-as buszokon a nyomógombok mennyisége, valamint a szabályzó elhelyezkedése eltérhet a műszerfalon. Keressük meg őket, és használjuk!
Vigyázzunk arra, hogy utasaink a túl meleg hőmérsékletet sem szeretik. Sajnos a busz automata szabályzóval nem rendelkezik, így menet közben nekünk kell figyelni a belső hőmérsékletre. Szükség esetén ki tudjuk nyitni az ablakokat (külső, vagy belső nézetben kattintsunk rá az egérrel), így faragva lentebb a melegből.
Az SD92-es buszok különlegessége – és csúszós úton pont kapóra jön nekünk – hogy fel vannak szerelve ASR-rel, amely hatására a kerekek kipörgését a minimálisra tudjuk csökkenteni, így mielőtt elindulunk, érdemes bekapcsolni! Ezt a következő képen az 1-el jelöltem. Másik érdekes nyomógomb a retardert működteti (2-es), amely hatására gázelvételkor a jármű automatikusan fékeződni kezd. Lejtős, hegyi szakaszokon mindenképp használjuk!
FIGYELEM! 